Sziasztok! :) Akartam írni szerdán arról, hogy mik nem történtek velem, de annyira sodródtam az eseményáradatban, hogy annyi időm nem volt, hogy leüljek megírni nektek :D Most már szombat van és dél múlt, úgyhogy bőven történtek azóta is dolgok, de most menjünk vissza az időben bő 3 napot! Hétfőn jött az ötlet : Mi lenne, ha elmennénk a kórházba beteget látogatni az ifi hittanos csopival? Oké! Úgyhogy megbeszéltük, hogy szerdán rádió után sort kerítünk rá, gyorsan megszereztük a szükséges papírokat - mivel csak így mehetünk be számunkra ismeretlen emberekhez, majd eljött a szerda. Bementem fél 9-re, mint szoktam, megbeszéltük hittan óra végén 2-kor, hogy akkor nekem most van egy lyukasom, menjek haza és 3-kor talizunk a suliban a többiekkel. Jó párszor előfordult már velem, hogy nem vittem magammal lakáskulcsot és ebből voltak kellemetlen szituációk, hát pont aznap kellett még egy, amikor pénz se volt nálam ebédre, sőt, időm se volt elkészíteni, ezért vártam, hogy Anya felvegye a telefont, hogy szóljak neki, hogy gyorsan tegyen be a mikróba nekem valamit, mert konkrétan bő 10 percem volt ebédelni (ez van, ha 20 percre laksz, de állandóan mindenre várni kell, vagy sokkal előbbi busszal kell menni, ha nem akarsz elkésni) , úgyhogy vártam, hogy mi van, mért nem veszi fel... Rossz előjel, ezek szerint Anya nincs otthon, nálam meg nincs kulcs és van nálam egy tábla fehér csokinak a legvége - végül az lett az ebédem és amint a kaputelefont se vette fel, be se mentem a házba, hanem fordultam vissza és elővettem azt a kis energiadarabkát és begyűrtem - indulás rádiózni! Kiveséztük, hogy bánt és bánik a világ a halottakkal, pipa. Enyhe késéssel 4 óra után elindultunk a többiekhez gyalog, mert egyikünknek pont nem volt villamosbérlete, őt meg minek hagyjuk egyedül gyalogolni, ha nélküle úgy se indulunk el - holott 4-re beszéltük meg a többiekkel a találkozót és fél 5-re a kórházba érkezést, bár utóbbi sikerült is elég jól. Irány a belgyógyászat, gasztroenterológia... Ott vannak a jófej nővérek állítólag - bár mi nem találkoztunk eggyel se, na mindegy. Két csapatra oszlottunk : 3 fiú és 1 fiú - 1 lány (én voltam az utóbbiban a na ki nem találjátok melyik) . Elindultunk a férfi részlegen, ott bementünk az egyik szabad szobába, ahol épp nem voltak látogatók (mert ugye bár 5-ig van látogatás) , úgyhogy mondtam barátosnénak hogy menjünk már át a női részre, a nők úgyis többet beszélnek - jól van! Rögtön ahogy mentünk volna be egy szobába, egy fertőző beteg néni megállított minket azzal, hogy ismer minket. Ooookéééé... Oszt honnan? :o Végül kiderült, hogy amúgy van kis gond a fejével. Nem tudom, hogy egy fertőző betegtől puszit kapni mennyire necces dolog, de szerencsére én megúsztam, ellentétben a csapattársammal. Reménykedjünk a legjobbakban. Épp fordult volna hozzánk, mikor a nővérke szépen visszaterelte őt a helyére. Ezen is túl vagyunk, akkor most már tényleg találjunk már egy szobát, ahol lehet beszélgetni! Bementünk egy random helyiségbe, ahol 2 néni volt, az egyik épp készült vacsizni, a másikért meg végig aggódtam, hogy mikor akar meghalni, mert én nem tudom, hogy ébren aludt vagy... nem tudom. Szóval bementünk, elmondtuk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és hogy van-e kedvük ehhez a beszélgetős sztorihoz. Épp küldtek volna el minket, majd kijött a mellékhelyiségből egy harmadik néni, aki nagyon lelkes volt, amikor meghallotta, hogy vendégek érkeztek, mert akkor hagyta őt ott a lánya (vérnyomás problémával vitték be) és amúgy is nagyon magányos alkat, mert a lányaival nem igazán tartja a kapcsolatot (az egyik ráadásul Angliában dolgozik) , de van 3 unokája, akik közül kettő több, mint 5 évvel idősebb nálam (17 vagyok, aki nem olvasta a bemutatkozóm, most már tudja) , meg egy 12 éves, a férje pedig 30 éve meghalt, szóval szépen berendezkedett önellátó formára, elvolt ő magának, de akkora a ház, ahol lakik, hogy a lánya kiadta az egyik szobát valakinek, ami nyilván nem éppen szerencsés dolog, de ebbe nem nagyon akartunk beleszólni, csak hallgattuk, hogy mik is történnek a családban. Néha megkérdezte, hogy gondot okoz-e nekünk, hogy x perce ott hallgatjuk őt, de hát azért mentünk (amúgy a fiúcsapat is csak 2 szobában járt, az elsőben az egyik bácsi a saját székletében feküdt és senki nem foglalkozott vele, na mindegy, illetve nem, de most nem szeretnék erről hosszabban, mert ez nem saját tapasztalat) . Szóval a néni nem vacsizhatott, mert cukros, azért ért rá beszélgetni, de amúgy a másik életképes néni is a 40 perc végére becsatlakozott a társalgásba, majd jött a nővér, hogy nézzen cukrot. 18,3. Aki nem értene ehhez a cukros dologhoz, 6 egész akármennyinek kéne lennie, az a normális. Ebből már szerintem érezhető, hogy van baj - mesélte is nekünk, hogy valószínűleg azért került most kórházba, mert a dokija nem volt bent a legutóbbi kontrollon, ezért az asszisztens állította be az inzulinját, ezek szerint rosszul. Eléggé sokat kell amúgy beadnia, van baj rendesen! Ráadásul a lánya magával vitte az inzulint, amit be kellett volna adni, ezért a nővér hozott gyorsan egy kis anyagot neki, hogy ne legyen gond. Forduljunk meg amíg beadja, aztán pár perc múlva mi is lelépünk, mert fél óra múlva már ehet is. Mindent egybevéve egy kellemes élményben volt részem abból, amit én láttam :) Próbáljátok ki ti is, ha nem féltek idős beteg embereket látogatni, akik bármikor megbánthatnak az érdektelenségükkel, ha épp olyan kedvük van - nekünk ilyenhez pont nem volt szerencsénk, de mi mákosak vagyunk, ezt vállalom. Aki végigolvasta ezt a beszámolót, annak minden tiszteletem! :D Az érettségiről is lesz egy kb. ilyen hosszú gondolatmenetem szerintem xD Kalandozzatok ti is, akár ilyen formában! :)
0 Comments
Leave a Reply. |
Details
ArchivesCategories |